Alyan Dubai csoki, 100 g

Ma jött velem szembe a neten. 

Mert olyan is van. Van lélektana a dubaji csoki őrületnek. És olyan végtelenül összetett, hogy szerintem a pszichológiával mélyebben foglalkozók már írják is róla a tanulmányokat.

A mai embertársadalmat két dolog választja markánsan ketté: a politika és a pénz.

Bezzeg a dubaji csoki! Az úgy kovácsolja eggyé az embereket, amire nem volt példa évek óta. 

Az embereket ezen két vonal, a pénz és a politika mentén frankón el lehet különíteni.

Itthon is, az egész világon. A dubaji csoki viszont eggyé olvasztja az emberi fajt: rajong érte a mélyszegény (akkor is, ha nem veszi meg, mert nem tudja megvenni, csak sóvárog utána) és a milliárdos. Villog vele, aki már megvette, elkészítette, mint holmi státuszszimbólum. Mint egy jóféle verda, vagy balatoni nyaraló, vagy tengerparti utazás: én már ettem, kiváltságos vagyok - ezt sugallja. A dubaji csoki által kiváltságos és szerencsés lesz az is, aki utána egy héten át inkább koplal, mert a zsemlét sem tudja megvenni a következő fizetésig, segélyig.

Ahogyan a szegények között a legjellemzőbb az alkoholizmus, úgy a dubaji csoki is tarol, mert pillanatnyi enyhülést, boldogsághormont jelent.

A világban, amely oly nagyon nehéz, tele van küzdelemmel, lemondással, fájdalommal - jön a dubaji csoki és megsimogatja a pillanatot.

Soha nem ettem és soha nem vásároltam még ilyet, de azt mondtam itthon Férjnek, ha valaki megdob egy táblával, elfogadom. Az őrületbe viszont nem állok bele, mert annyira talmi, hamis a dubaji csoki által nyújtott össznépi összeborulás, közös kéznyújtás, amitől hánykolódik a gyomrom. Mert hazugság.

Mert rombol.

És ebben a hülyeségben kizárólag a multik nyernek. Pár hete mesélte Férj, aki épp az egyik üzlethálózat boltjában volt, hogy:

- Te figyi, találd ki, milyen termékért állnak sort az emberek a bolt előtt és mi az, amit hatosával, érted, hatosával vesznek?

- Pisztáciakrém?

- Honnan tudtad?

Pár hete a fél ország sorban állt, hogy olyan szezámmagos pasztát, pisztáciakrémet, fehér- és tejcsokoládét, azt a furi nevű tésztát és vajat vásároljanak. Vagy minimum cérnametéltet, mert azzal helyettesíthető a kadayif tészta. És mostantól kapható a táblás dubaji csoki is. 17.000-25.000 forintos kilónkénti áron. Van üzlethálózat, ahol a 2.500 forintos 100 grammos táblából maximum kettőt lehet vásárolni egy személynek.

Ó, majd megint trükközni kényszerül a magyar!

Mint az árstoppos tejnél, amikor 2 litert lehetett venni a 2,8-as UHT-ből, úgyhogy papa-mama-gyerekek egymás után sorakoztak fel a pénztárak előtt 2-2 liter tejjel az egyik boltban, hogy aztán átmenjenek a másikba, ott is felálljon a libasor és meglegyen a karton tej, ami náluk egy hét alatt fogy el. Most majd dubaji csokis sorban állás lesz, bravó!

És általa elégedettség, boldogság, a fájdalmak feledése és az érzés, különlegesek vagyunk mi. Gyerekek, karácsonykor most nem lesz szaloncukor, meg bejgli, meg mézes krémes, mert most dubaji csoki van, ugye érthető?

Viszont ennél jobb megoldást nem tudok az oldalra készíteni. Az ha minden negatívra kell indok (ha előtted elmondták, akkor felesleges), akkor az se jó, szóval én ezzel már így ki tudok egyezni. Próbálok mindenkinek a kedvére tenni, de csak törekedni tudok a jóra. ;)

Ha neked tetszik, bátran tolhattad volna ezt értékelésbe is. Még mindig megteheted a megfelelő részt kiemelve az előző posztodból. Nincs azzal sem baj. Sőt.

De hát van az a mondás....ronda, de finom. 

Én ezt köszi, kihagyom. A pisztáciával sem vagyunk valami nagy spanok...🤣

Nem ettem még ilyet, ennxiért nem is fogok.

„A termék minden üzletben elérhető lesz mennyiségi korlátozás nélkül. A fajlagos, kilónkénti ár az Aldinál 16.655 forint”